Czéh Zoltán: Embert enni

„Ez mi? Mit ír itt ?” Fehéringes-nyakkendős alak hajol fölém,
orrcimpája akár a nyílhegy. „Maga újságíró?” – kérdi
összehúzott szemekkel. Ilyen gyorsan képtelen vagyok
szellemességekre: „Nem.” „De ír valamit, igaz? Jól látom?”
Ráhunyorog a képernyőre. „Na és… mi lesz benne?”
„Ebben? – kérdezek vissza felbátorodva. – Minden.” „Ó.”
A fintor akár mosolyként is értelmezhető.
Minden egy könyvben? Nyilvánvaló túlzás ez, mégsem
hazudik a regénybeli író. Valóban minden hívószóvá
válik az Embert enni oldalain, szeretet és gyűlölet, csömör
és vágyakozás, férfi és nő, íráskényszer és alkotói válság.
A különálló részek egymást erősítve szervesülnek egyetlen
nagy egésszé, szerelmes történet é és művészregénnyé,
minimalista látlelet é és posztmodern tükörjátékká,
megrázó véggel – ami a maga sajátos módján persze
felemelő hepiend is egyben…
Veszélyes élmény belemerülni Czéh Zoltán szövegtengerébe,
veszélyes és kihagyhatatlan. „Nem beleloccsanni felhevült
testttt el, de nem is pipiskedni: szép egyenletesen, lépésről lépésre,
bokáig, térdig, derékig, nyakig. Hagyni, hogy körülöleljen
a szöveg, aztán csak úszni, úszni…”

Nézze meg a könyvbemutatót!

Olvasson el egy részletet a könyvből  a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban.

Olvassa el egy olvasó véleményét a könyvről, a Könyvzabáló blogban!

Ugrás az Embert enni blog-ra.

Olvassa el a Metropol cikkét a könyvről!

Könyvajánló a Mix online Kultmix rovatában

Az ekultúra cikke a könyvről