Az egymást kergető felhők, a víz tánca, a dallamok összehangolódása, a szél énekei, a rekettyés zizzenése, s a tájba illő, képzetek, mind- mind arra sarkallják a költőt, hogy énekeljen. Énekeljen úgy, hogy az egész világ elhallgasson pár percre s csak a vers, a csoda szóljon, amit megírt. Síró patakok, vellára tűzött hold, pipacsarcú anya, örök körforgások… A természeti szépségek megéneklése mellett a rendszerváltásról és társadalmi problémákról is találhatunk verseket a könyvben, de a szerelem szépségéről, gyötrelmeiről is ír a költő. Különleges versszimfóniáival egy másik lírai világba vezeti el az olvasót.